A magyarországi zsidóság és az információk befogadása a deportálások előtt
Az információ befogadásának nehézsége
A magyarországi zsidóság 1944-es deportálása előtt nem voltak teljesen tájékoztatlanok a náci tömeggyilkosságokról, mégis jelentős részük nem tudta, illetve nem akarta befogadni a borzalmas igazságot a saját sorsára nézve. A zsidótörvények alatt élők hallhattak a lengyel és kelet-európai gettók megsemmisítéséről munkaszolgálatosoktól, menekültektől vagy a BBC adásából.
A hitelesség és a saját helyzetre való alkalmazhatóságának problémája
A források ellenére a hírek befogadása nehézkes volt. Sok magyar zsidó úgy érezte, Magyarország más, és az ő sorsuk eltérő lesz. Ez a pszichológiai védekezés magyarázza azt a feljegyzést is, hogy amikor egy magyar női fogolycsoport Auschwitzba került 1944 végén, a már ott tartózkodó lengyel és szlovák nőfoglyok „hülye zsidóknak” nevezték őket a deportálás előtti tudatlanságuk miatt. Ők a megsemmisítő tábor valóságával már régebben szembesültek.
A történészek, mint Yehuda Bauer, hangsúlyozzák: nem információhiány volt a probléma, hanem az információk hitelességével és a saját helyzetre való alkalmazhatóságával kapcsolatos hitetlenség és tagadás. A tragédia tanulsága, hogy a tények ismerete nem mindig vezet megfelelő cselekvésre, ha az emberi elme pszichológiai védőmechanizmusai úgy döntenek, hogy nem fogadja el azokat.
